Lefoglaltam a szállást nagyjából két héttel az érkezés előtt, majd öt nappal korábban felhívtam őket, hogy át lehet-e venni előbb a kulcsokat, vagy esetleg később, mint ahogy az az oldalon szerepel. Ezzel sem lett volna problémánk, csak akkor lemondjuk. Ezt az egészet azért szerettem volna tisztázni, mert a Family Park volt a program aznapra, ami 10-kor nyit és 19 órakor zár.
Először közölte, hogy akkor menjünk oda a panzióhoz 13 órára, „aztán lehet dáridózni”. Ez a mondat így elég bicskanyitogató, valljuk be. Végül mondta, hogy rendben, akkor mehetünk 8 órára, átjön, és odaadja a kulcsokat ott, a panzióban – de hívjam fel egy nappal az érkezés előtt. Mondtam, rendben, köszönöm.
Fel is hívtam előtte egy nappal, hogy akkor reggel 8, mire mondta, hogy igen-igen. Na most az a helyzet, hogy ő odaadja a kulcsokat a számítástechnikai üzletbe, ami 8 órakor nyit, és ott át tudjuk venni a kulcsokat, illetve csak készpénzzel tudunk fizetni.
Levettem a pénzt a kártyámról, odamentünk 8 órára – senki nem volt az üzletben. Vártunk 5 percet, még mindig nem nyitott ki. Mondom, felhívom akkor megint a szállásadót, aki közölte, hogy „ja igen, na most az a helyzet, hogy az az üzlet 9-kor nyit ki, de menjek be a panzióba, ott van a felesége, és akkor vele el tudjuk ezt intézni” (a hölgy ezerszer kedvesebb).
A hölgy elmondta, hogy másnap (vasárnap) nem a cukrászdában van a reggeli, hanem bent a belvárosban, ami sehol nem volt előre jelezve. (Tekintve, hogy a cukrászda vasárnaponként zárva van, nem értem, miért nem lehetett ezt előre közölni vagy az oldalon feltüntetni, hiszen előzetesen azt az információt kaptam, hogy a reggeli a cukrászdában van.)
Sikerült átvenni a kulcsokat, és megbeszélni a reggelit, de a történet még itt nem ért véget, ugyanis napközben csörgött a telefonom – meglepődtem, a szállásadó volt. Ezelőtt egyszer sem hívott, ha valamit neki kellett volna közölnie, mindig én hívtam őt, és húztam ki belőle a dolgokat.
HU
TH
DE
SK